Mint már írtam is róla, idén jócskán megemelte az önkormányzat a szemétszállítási díjat, és bevezette a fizetős zöldhulladékos zsákokat - egyelőre anélkül, hogy egy szűk, szociális szempontok alapján meghatározott körön kívül bárkinek lehetősége volna 120 l-esnél kisebb kukát igényelni. Vártuk, hogy kijöjjön az új hulladékgazdálkodási rendelet, ami alapján esetleg érdemes lesz áttérni a súlyalapú díjakra - hát, a júniusra ígért jogszabály egyelőre nem készült el. Nyilván nem érint olyan sokakat, mint az egy hét alatt átzavart devizahitel-végtörlesztéssel kapcsolatos törvény.
Ellenben közben egy gödi polgár a kormányhivatalhoz fordult - egy alkotmánybírósági határozat alapján a szemétdíjnak a szolgáltatás igénybevételével arányosnak kell lennie - tehát most két hónapon belül át kell dolgozni az önkormányzati rendeletet.
Sipos Richárd képviselőtársam szintén nehezményezi a magas díjakat, és csatlakozva a hivatalhoz, felszólítja az önkormányzatot a jogszerűség helyreállítására - bizonyára ez a dörgedelem hatni fog :).

A TESZ, illetve az illetékesek a nyáron foglalkoztak a súlymérővel felszerelt kukásautók beszerzésének lehetőségével, de végül elvetették - főleg nem az egyszeri magas beszerzési kiadás miatt, hanem mert a mérés nagyjából megháromszorozná egy edény ürítési idejét, tehát folyamatos plusz költséget jelentene: több autó és több munkás kellene a település ellátásához.

Ezzel együtt nem lehetetlenség az arányos(abb) díj bevezetése, úgy, hogy közben a kisebb kuka ára sem szökik az egekbe - hiszen végeredményben be kell folynia annak az összegnek, amely a gyűjtést és a lerakást fedezi. (Azaz, ha bárki kérhet kisebb kukát, az azt jelenti, az alacsonyabb díj is emelkedik - a magasabb meg pláne.) Véleményünk szerint (és ezt a városvezetés egy része is osztja) megoldás lehet egy olyan konstrukció, amelyben egy fix alapdíj mellett választható méretű szeméttároló edény alapján kell leróni a szolgáltatás árát. Az alapdíjba lehet beépíteni azokat a költségeket, amelyek akkor is felmerülnek, ha valaki egyáltalán nem termel szemetet: a kukásautó, a gázolaj ára és a munkabér itt jelenne meg. A lerakói díjat pedig "szeméttermelés-arányosan" lehetne elosztani - kisebb kukáért kevesebbet, nagyobbért többet lehetne elkérni. Ha tovább akarjuk cizellálni, az üzemanyagköltséget esetleg fel is lehet osztani a városban elhasznált és a telepre vezető úton elpöfögött gázolaj arányában. Így elkerülhetők a pluszköltségek és a bonyolultabb adminisztráció is, ami a súlyalapú rendszerhez szükséges volna.

Ami a szociális szempontokat illeti: nem hiszem, hogy a szeméttermelést ösztönöznünk kéne. Elvileg az volna a jó, ha pénzben támogatnánk azt, aki rászorul, ő pedig költhetné, amire szüksége van - de az unásig sorolt szempontokon kívül (elissza stb.) a plusz adminisztráció is ez ellen szól (ha a hivatalban valaki külön foglalkozik a kiutalással, a TESZ-nél pedig a beszedéssel, többe kerül, mint amennyit a rászorult kap). Így aztán javasolnánk egy szociális alapon csökkentett szemétdíjat, CSAK kis kuka igénybevétele esetére, mondjuk azoknak, akik rendszeres szociális segélyben részesülnek vagy éppen kisnyugdíjasok (a szempontok finomíthatóak).

Már volt a blogon szavazás a zöldhulladékról (itt) és általában a szemétről (itt). Utóbbiban a súlyalapú rendszer áll nyerésre. De mi van, ha az tényleg túl drága?
Azt a kérdést nem teszem most fel, hogy az adóbevételekből csökkentsük-e a szemétdíjat - mert ez az opció, nagy örömömre, a múltkor egy szavazatot sem kapott.