Március 16-17-én a Magyar Önkormányzatok Szövetsége konferenciát szervezett Gödöllőn. Eljött néhány országgyűlési képviselő, államtitkár és minisztériumi osztályvezető - köztük olyan prominensek, mint Gulyás Gergely, Rétvári Bence, Szócska Miklós és Hoffmann Rózsa -, hogy elmesélje nekünk elképzeléseit az önkormányzati és a nagy ellátórendszerek átalakításáról. Mellettük jó néhány egyéb szakember, polgármester, önkormányzati szövetség képviselője is kifejtette tapasztalatait, álláspontját. Az előadások nagy része megtalálható a MÖSZ honlapján, de a gödi képviselőknek én is készítettem egy néhány oldalas összefoglalót.
Itt és most pedig egy rövidebb, még szubjektívebb látlelet következik az önkormányzatiságról, az eddig felvázolt kormányzati elképzelések alapján.
Bár az többször elhangzott, hogy az önkormányzatok száma (Magyarországon kb. 3600) önmagában nem feltétlenül sok, és egyetlen települést sem szeretnének megfosztani a saját polgármester és képviselő-testület választásának lehetőségétől, a megmaradó helyhatóságoknak sokkal kisebb szerepet szánnak. A hatáskörök nagy részét a kormányhivatalok, illetve a hamarosan létrehozandó járási szintű központok veszik majd át. A közoktatás, a szociális ellátás és az államigazgatási hivatali jogkörök (pl. építéshatóság, gyámügyek...) mind-mind kikerülnének az önkormányzati irányítás alól.
A felismerés, hogy a nagy ellátó rendszerek (oktatás, egészségügy) nem jól működnek, örömteli. De a legtöbb esetben én nem láttam semmilyen konkrét a megoldási módszert (ha az előadónak esetleg volt is a fejében valami elképzelés, akkor titkolta), csak a gyors és alapos változtatás igényét. Eltekintve az egészségügytől, ahol úgy tűnik, dr. Szócska Miklós a szereplőkkel lefolytatott komoly egyeztetés, illetve alapos helyzetfelmérés után kíván cselekedni, úgy tűnt, a hatalmon lévőket a legkevésbé sem érdekli az általuk kidolgozandó reformok által közvetlenül érintett szervezetek vagy személyek véleménye, legyen szó iskoláról, szociális otthonról vagy éppen egy hivatalról.
Azzal csak egyetérteni lehet, hogy az önkormányzatoknak leosztott kötelezően ellátandó feladatokat és az ehhez társuló finanszírozást összhangba kell hozni, de a megoldási módszer legalábbis felemás. Vagyis elveszik a feladatokat, a hozzá rendelt normatívákat, és - mivel nyilvánvaló, hogy az nem fedezi a kiadásokat - az önkormányzatok saját bevételeit, az iparűzési, a gépjármű- és esetleg az idegenforgalmi adót is. Ennek "mellékhatásaként" egyébként csökken a költségvetési főösszeg is, emiatt pedig rengeteg még finanszírozható mértékben eladósodott település - Göd is - automatikusan a csődbiztos kirendelése kategóriájába fog esni. A most is kilátástalan helyzetben lévő önkormányzatoknak ez már mindegy, de aki eddig talpon volt (mert pl. van ipara), az is ellehetetlenül. Hogy miközben semmit sem tudunk még az ez évi konkrétumokról sem, négy évre szóló gazdasági ciklusprogramot kell kidolgoznunk és elfogadnunk heteken belül, az csak hab a tortán.
Az adók elvonásán kívül néhány Gödöt különösen nehezen érintő momentum:
- a kéttannyelvű általános iskolák felszámolásának terve
- heti öt testnevelésóra bevezetése első és ötödik osztálytól felmenő rendszerben (a terem- és tanerőigényre nincs forrás, Hoffmann Rózsa "az intézmények és önkormányzatok kreativitására" bízza a megoldást)
- óvodakötelezettség hároméves kortól (néhány éven belül bevezetendő), óvodaépítésre nincs forrás...
Hogy ezentúl Magyarországon vármegyék és főispánok lesznek (és persze járások is, keverjük a középkort a kommunizmussal), az persze viccesen hangzik, de csak a gumicsont, amin rágódhatunk, miközben mindent a fejünk felett döntenek el.
Tényleg, Önök szerint mi a jobb? A megyei hivatal, esetleg a minisztérium válassza ki a gödi iskolaigazgatót, vagy az önkormányzat? Itt legyen az építéshatóság, vagy a járásnál? Gödnek fizetnék inkább a súlyadót, vagy a központi költségvetésnek?
(Kiegészítés: A gödi önkormányzatnál nemrég tett ismerkedő látogatást a kormánymegbízott - a kormányhivatal vezetője, vagyis a főispán. Akik találkoztak vele, csupa szépet mondtak róla - nekem.)
