A Huzella Iskola régóta, méltán elismert a környéken nyelvtanításának színvonala miatt. Jelenleg kéttannyelvű angol, emelt szintű angol vagy német tagozatos, illetve normál osztályokban folyik a tanítás. A kéttannyelvűbe évek óta többszörös a túljelentkezés, az emelt szintű angol tanításáért a szülők jelentős anyagi áldozatot is hoznak.
Horváth Ferenc igazgató úr javaslatára a Kulturális, Oktatási és Sport Bizottság (velem együtt) támogatta annak a folyamatnak az elindítását, hogy az igények és a lehetőségek függvényében 2011. szeptemberétől akár 3 kéttanyelvű (2 angol 1 német) és egy normál osztály indulhasson, amennyiben ezt a szülői igények is alátámasztják – és a tagozatos osztályok kéttannyelvűvé válásáról is induljon meg a diskurzus az érintettek bevonásával.
Kétségtelen, hogy a kéttannyelvű tanításra elemi igény mutatkozik a szülők részéről. Erre plusz állami normatíva is igényelhető, így a városi költségvetés és a szülők pénztárcája is jól járhat a változással. Viszont kétséges, hogy egy adott korosztály háromnegyede képes az ezzel járó magasabb óraszám, többletterhelés problémamentes teljesítésére.
Én kéttannyelvű gimnáziumba jártam - azt mondom, megérte. De 14 évesen kezdtem el spanyolul tanulni, nem hatévesen. Hihetetlen hasznos (nyelvtanulási szempontból) idegen anyanyelvű tanártól tanulni a földrajzot, de azzal is jár, hogy a magyar szakszókincset külön be kell vágni az egyetemi felvételire :) (bár nem ezért nem vettek fel végül). Igaz, itt - a gimivel ellentétben - a szaktanárok beszélnek magyarul. De azért lássuk be, így sincs könnyű dolguk a tanulóknak. A plusz óraszámmal járó leterheltség pedig szintén sokat számít - ezeknek a gyerekeknek még szaladgálni, játszani kéne, nem pedig tanórákon ülni, akár délután is. Maximálisan egyetértek a bizottság elnökének, dr. Bognár Lászlónak szavaival: „Ez jó az iskolának, jó az önkormányzatnak, jó a tanároknak, jó a szülőknek, csak egyvalakinek nem jó: a gyereknek.” (Aggodalmainkkal nem vagyunk egyedül - csak itt nem akarok a képviselőtársak nevében nyilatkozni.) Saját pedagógiai meggyőződésemmel nem akarom felülírni a szülők szabad döntését, tehát ha áprilisban 90-en jelentkeznek majd kétnyelvű osztályokba, és az iskola által végzett képességvizsgálatok is azt mutatják, hogy ők mind alkalmasak a magasabb követelmények teljesítésére, nem fogok szembemenni a változtatással. Az iskola törekvése, az anyagi vonzatok, a "korszellem" - vagyis az a nyomás, ami a szülőket arra készteti, hogy már oviban "megalapozzák a gyerek jövőjét" - mind a kéttannyelvűség kiterjeszésének irányába hatnak. Félek, azok hangja nem fog hallatszani, akiknek kétségeik vannak.
A megmaradó egyetlen nem tagozatos osztállyal kapcsolatban is felmerülnek kételyek. Noha az igazgató úr igyekezett megnyugtatni minket ezzel kapcsolatban (és nincs okunk kételkedni szavaiban), szerintem valós veszély, hogy az iskola minden ellenkező irányú törekvése ellenére a normál osztály a problémás gyerekek gyűjtőhelyévé, a "maradékká", ad absurdum valamiféle intézményen belüli szegregált csoporttá válik - ha a valóságban nem is, a szülők nézőpontjából igen.
Természetesen továbbra is bárki szavazhat, de az érintettek véleményének különösen örülnék most. Akár kommentben, akár levélben (cím a jobb felső sarokban). Eldőlni csak az Alapító Okirat módosításakor, legkésőbb május 31-ig fognak a dolgok, szóval pánikra semmi ok!
